Még azért 2023-at elcsípve jelentkezem. Ez olyan tipikus ’na az van’, helyzetjelentős blogposzt, mert amikor hosszabb szünet után írok egy új posztot, akkor mindig valamiféle bűntudatom van. Bár könnyen lehet, hogy csak egyszerűen a szolgáltató világ fertőzte meg a közérzetem és azért érzem így. Nemérdekes!

Szóval kicsit máshogyan alakultak a dolgok idén, mint ahogyan terveztem. Nyári programomnak úgy alakítottam az időbontásom, hogy a Hübriszhez, az új, 3 kötetes könyvemhez olvasom a forrásanyagokat, aztán egyből neki is kezdek a megírásának. Mindent elrendeztem, de sajnos egy kisebb egészségügyi kör keresztülhúzta a számításaimat. Nem volt vészes, orrsövény és orrkagyló műtét, egy napos, de nekem mégis sikerült plusz egy hetet rádobni kórházban. Összességében még ez sem vert volna le. Amikor azt olvassuk, halljuk, hogy ilyen meg olyan a magyar eü rendszer, akkor azt elfogadjuk, tisztában vagyunk vele, és ehhez mérten megyünk kórházba, orvoshoz. De ezek a híradások nem pontosan fedik le a gyakorlatot.

Esetemben majdnem minden főbb kockázati tényezőbe belefutottam. Talán ha még át is műtöttek volna nemváltó ovisnak, azzal maxoltam volna ki a helyzetet. Kezdjük ott, hogy elkaptam egy kórházi fertőzést, ami a fül-orr-gégészeten azért nem olyan meglepő. Nem volt vészes, erős torokgyulladás. De a körzeti beosztások miatt 3 különböző helyre kellett járnom, és még a mentő, akit egyszer kihívtunk hozzám - mert helyben ez a sürgősségi ellátás – sem tudta elsőre, hogy hova kell szállítania. Aztán ahova kerültem, hogy szakellátást kapjak, vagy csak egy szakorvos rápillantson a torokgyulladás szövődményére, ott kiderült, hogy ilyen orvos nincs, de azért ellátást és rápillantást kaptam. Ennek hatására további 6 napot kórházban tölthettem, és együtt várhattam az osztályvezető szakorvossal a csodát. Ő ”””nem tudta”””, hogy mi lehet a bajom, miközben már biztosra veszem, hogy nem szakos kollégája mellényúlása feltűnt neki, csak nem akart patáliát. (Patáliát… ebben az országban betegjogot vagy bármilyen jogot érvényesíteni… ugyan!) Közben végig sokkoltak különböző ad-hoc ötletekkel, hogy mi lehet a bajom. Nővértől orvosokig mindenki agyalt, csak teljen már el az egy hét és küldhessenek haza.

A szokatlanul hosszú, +3 hetes fekvő pihenő hatására viszont elkapott a rajzolók öregkori betegsége. Nem sokan tudják, de az ülve rajzolás asztalnál vagy állványnál egyaránt hátgyilkos tevékenység. Vagy a derék vagy a hát magasabban lévő részei az idő előrehaladtával beállnak a munka pózába. Ez még nem lenne baj, de amikor az ember nem dolgozik, az izmai akkor is ezt a pózt szeretnék kitartani. Ennek hatására viszont beáll a hát, feszülté válik, és a fájdalom érzetére további feszülés jelentkezik és szépen erősítik egymás hatását. Évek óta edzek, hogy ezt elkerüljem, de az ilyen kényszerpihenőkkel nem lehet mit kezdeni. Természetesen betonná vált a hátam.

Ismét orvosi kör, de semmi érdemleges megállapítást nem kaptam. Bementem egy problémával, megvizsgáltak teljesen más jellegű problémákra, majd elküldtek szakorvoshoz. Éppen egy lemondás kapcsán szeptember 19-re kaptam időpontot november 28 helyett (!), szóval szerencsém volt… az időpontfoglalással. Merthogy ez a szakellátásom 6 (hat) percig tartott. Egy döglött galamb beleiből jósolni eredményesebb, de hát mit lehet tenni, gondoltam a felírt gyógyszerek meg a szakvéleménynek adott, „ott nézzen nyújtó gyakorlatokat!” 5db instagram hashtag már a modern orvoslás színvonalát bizonyítja. Hát nem! 5-ből csak 2 volt élő hashtag, vagy az asszisztens nem tudta az angol szavakat jól legépelni, vagy már megszűntek azok a csatornák. De magamtól megoldottam a nyújtó-erősítő edzést, módosítottam amit kell, mindenféle. Még a gyógyszereket is kipróbáltam, amelyek a hátfájás megszűntetése és az izmok kilazítása mellett – amolyan mellékhatásként – az elvileg magas vérnyomásomat is pont normálisra vitték volna le. Hiába mondtam, hogy nincs magas vérnyomásom, nem ment át az üzenet. Bevettem a gyógyszereket és olyan szinten lelassultam, hogy kb az esőben csúszkáló csigák bámulása félelmetesen izgalmas programnak hatott. 2 percenként ásítottam, semmire sem tudtam koncentrálni. Végül arra jutottam, hogy kipróbálom egy régi, éppen még nem lejárt gyógyszer kombómat, melyeket egy korábbi derékfájásra kaptam.

Na ezek beváltak! Csak sajnos, ezeket már nem támogatja ilyen esetekben a tébé. Titkon megtudtam, hogy csak úgy kaphatnék ilyeneket, ha egy neurológus konkrétan felülírná a protokollt az esetemben. De ehhez minden egyebet ki kell zárni, hogy a majdani jövőben egy neurológus így dönthessen. Azaz a hátfájást röntgen, mri, pszichiátriai, kardiológiai, reumatológiai, labor elemzésnek is meg kell előznie, és majd csak ezt követően lehet kérni beutalót neurológushoz. Most úgy néz ki, hogy az augusztus elején kialakult hátfájdalommal 2024 júniusa körül el is jutok egy neurológushoz. Addig kísérletezhetek mindenfélével, várhatom a csodát tovább, illetve szedhetem a tompítókat, amikkel nagyon nem lehet dolgozni.

hát ezért csúszik a Hübrisz

Most, így az év utolsó heteiben már 5 hónapja szórakozom a hátammal, és ezzel nagyon se rajzolni, se gépelni nem lehet. Illetve lehet, ha nagyon szétaprózom a munkákat és 1-2 óránként megállok fél órára mozogni. De ez eléggé pokoli dolog, nagyon megnehezíti a koncentrálást. Nem mintha a napi 8 óra munka közé beállított 3,5 óra mozgásidőt bárhonnan elő tudnám teremteni. Mindezt azért írom le, mert többen kérdezgetnek a könyvről, és amikor mondom, hogy „folyamatban”, akkor elmosolyodnak – gondolom – abban a tudatban, hogy ja, ebből se lesz semmi. Vagy ez csak olyan „parkolópályás dolog”. „Könyvírás, tudjuk!”.

Közben még arra is kell figyelni, hogy merre lehetne haladni a rajzolással és egyéb művészeti munkákkal. Tudom, hogy mindenki boldog, jól működő életet él, semmilyen anyagi problémája nincs és olyan termékenyen tölti a szabadidejét, hogy az csak na! De nem mindenkinek ilyen önfeledt, illúziókba önámító az élete. Ha valaki kézműves (értsd: nem Kínából rendelt szarokat gravíroz vagy 3D nyomtat, esetleg átcsomagol, stb), az nagyon nehéz helyzetben van, mert egy nagyon szűkülő piacra kell dolgoznia. Ráadásul ez a piac korlátozódott az országunkra, egyéb meg nem nevezett okoknál fogva. Magát ezt a piacot az egyéb meg nem nevezett okok feltúrták és rekvirálták. Mindent tönkretesznek az egyéb meg nem nevezett okok. És mellettük az internet, a fészbúk, a tetuba, meg patreon és minden egyéb kolduseszköz NEM járható út olyanoknak, akik a munkaidejük 80%-ban (!) nem szeretnének csak a cicoma és a showműsor tartalomgyártással foglalkozni. Ebben a helyzetben vagyok magam is. Aki nem kézműves és/vagy vállalkozó az nehezen tudja elképzelni ezt a helyzetet. Ott mindig elhangzik, hogy „Rajzolás, tudjuk!” „Könyvírás, tudjuk!”

 Most úgy tűnik, hogy május 1-re talán sikerül összerakni a könyvet. (A könyvről már lehet olvasni a Hübrisz menüpont alatt!) De addig még rengeteg a tennivaló és sok a kísérőmunka.

de, hogy valami történés is legyen!

Mingyá’ karácsony van, kedvezményes hangulatban vagyok! Mint minden ilyenkor, így idén is adok kedvezményeket a képekből, printekből. Minden elérhető rajzomra és meglévő printre él a 30%, kedvezvény, ha valaki megrendeli 2023. december 23.-ig. Az elérhető képeket és printeket áraikkal a drawings & prints menüpont alatt le megtalálni. A kedvezmény az ott található árakból jön le.

És aki úgy gondolná, hogy itt az ideje, hogy nekikezdjen rajzolni tanulni, fejleszteni, annak változatlanul tudom javasolni az A rajzolás művészetét, és digitális kiegészítőjét. Erre is vonatkozik az ünnepi akció: ingyenes postázás és a Realizmus. – a valóság természete ajándékpéldánya jár a 2023. december 22-ig leadott rendelések mellé. (A december 19-ig beérkező rendelések még akár karácsonyig meg is tudnak érkezni!) Rendelést leadni az A rajzolás művészete menüpont alatt lehet!

Remélem mindenkinek nyugisak lesznek az ünnepek… de úgyis kezdődik minden elölről, szóval mindegy! ;D

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!