Vagyok ezzel az én kis hülyeségemmel. Na, nem a könyvírásra gondolok, hanem inkább arra, hogy kitalálok meglehetősen bonyolult, totál veszteséges és egy fő számára túlontúl megterhelő vagy kivitelezhetetlen feladatokat, majd nekilátok megvalósítani őket. Áh, mindegy is, vicceltem, a könyvírásról beszélek.
Nem várt fordulatok sora kíséri a Hübrisz létrekínlódását és ezekhez kissé nehéz folyamatosan úgy alkalmazkodni, hogy maga a munka ne lássa kárát. A hátfájásról és az azt követő őrületcunamimról már meséltem korábban. Az végül úgy zárult, hogy jól. Új edzéssel, rendszeres kimozgatással, az életbe többet le nem üléssel, a fél világ átépítésével – ráadásul kétszer – sikerült megoldani a helyzetet. Viszont utána annyira kimerültem, hogy egy hónap szünetet kellett tartani (túlhajtás, túledzés, majd orvosi „kivizsgálás” következett). Ezalatt természetesen előkészítettem egy újabb előadás-sorozatot, hogy a nyáron is legyen miből tengni-lengni, hiszen a Hübrisz nemhogy később nem fog jövedelmezővé válni, hanem már most sem az. Aztán az írás minden előkészületével végeztem, az előadással sem maradt több tennivaló, így halkan és észrevétlenül az asztalra csaptam és némán kijelentettem, hogy holnap kezdődik az írás.
Naivan, illetve ismerve a várható klimatikus változásokat, mindig csak jelenidőben néztem meg az időjárásjelentéseket. Egyfelől azért, mert ott, ahol lakunk, teljesen felesleges ezzel foglalkozni. Ott mindig meleg van. Másfelől pedig nagyon túráztatnának a számok, mert folyton arra gondolnék, hogy ezekhez évente +0,02-0,03°C-ot simán hozzá lehet majd adni. Ha most 32°C az alap, akkor 10 év múlva a 32,2-32,3°C, 20 év múlva 32,4-32,6°C, az életvégi Halley üstökös 2061-es érkezésekor pedig 32,74-33,11°C lesz. Nudli számok ezek, de felhívnám arra a figyelmet, hogy 1995-ben, amikor a kis Palika lego alkatrészeket és gyufából készített városait égette nagy titokban a nyári szünetében, akkor a 31,13-31,4°C volt ugyanez az érték. A kettő között és az én statisztikailag szemlélt életemben majdnem 2°C különbség jöhet így ki, és ez még messze az optimista forgatókönyv.
Persze ez is legyinthető, hiszen mi az a pár tized meg század fok. ÁTLAGOK, ugye, nincs sok jelentőségük… Ha viszont a hőmérséklet napi ciklusát vesszük és hozzábiggyesztjük a beton, az aszfalt, a cserepek és hasonlók hőtároló tömegét, vagy a homoki parlag, a szálló por és egyéb levegőbe került retek hatását, neággy-istén még az oly gyakran vágyott esőt és abból felszabaduló meleg párát, akkor a hullámok máris fenyegetőbbnek fognak tűnni. Ezeket a számokat úgy lehet megérteni és „kontextusba helyezni”, ha folyton hozzátesszük, hogy az ember testhőmérséklete 36-37°C között optimális. Ha környezetének hőmérséklete ugyanennyit mutat, akkor bármit is csinál – teszem azt ruhát hord, eszik, mozog, metabolizál kedvére –, szervezetének azonnal hűtésre lesz szüksége. Mivel ezt jellemzően sós víz izzadásával és levegőmozgás vagy napsütés meglétekor tudja elérni, külön előnyös, ha környezete levegője nem túl párás, hogy az fel tudja venni az izzadtságot. De 38°C fölött a ventilátor már nem megoldás, mert nem tud kellően gyorsan hűteni. A légkondi persze mindig csúcsszuper, amennyiben a fülfájást, megfázást, arcüreggyulladást, a rakás áramot és egyéb költségeit leszámítjuk. Meg azt, hogy nem lehet mellette szellőztetni, és egy hungarocell dobozban kell páradús életet élni.
régen is volt szar, akkor is évente meghaltunk
Szokás mondani. Hiszen régen is volt „nyár”, voltak „hőhullámok”, voltak rendkívüli időjárási események, olyanok, mint a vad, semmiből összeálló jégviharok vagy a gyorsan mozgó zuhék, amik érkezését a hangyák rajzása, távozását majdnem pulcsishideg jelezte. Régen minden UGYANOLYAN nehéz volt, mint ma, és akkor sem volt kolbászból a klimatikus kerítés. Csak éppen 1°C-kal volt alacsonyabb gyerekkoromban az átlaghőmérséklet és lövésünk sem volt a mindent perzselő El Nino jelenségről. Méggyerekebb koromban, amikor nem éltem, hanem mások voltak gyerekek, 1,5°C-kal volt alacsonyabb az a bizonyos átlaghőmérséklet. Annyival, amennyit maximum 100 év alatt próbáltunk nemrég elérni, de már 23 év után sikerült. Itt, ahol pöntyögök a sorokon, mostanság 5-6 hetente ha esik az eső. Jégesőt 3-4 évente látunk, novemberben, és az is inkább valamiféle dara… tehát nem a nyári zivatar. A város azóta 16.000 főről 40.000-re nőtt és szinte a levegőt és Dunát is letérkövezték, leaszfaltozták. Minden tárolja a hőt, ami +2-2,5°C-ot jelent, és ha mégis jön egy nagyobb esőzés, akkor az azonnal fullasztó hőcsapdát hoz létre. Így módosul máris az átlagos napi 32°C és +/-1°C nappali 36-38°C, éjszakai 26-28°C-ra.
Ilyesmiből kaptunk ízelítőt most júliusban. 37,6°C-ot mértem a tetőtéri szobában, egy esősebb szakaszt követő kánikula után. A tető a tűző napon alatt értelemszerűen képtelen leadni a többlet hőt, de még éjszaka sem tud hűlni, ha nem esik nap nap után rá hideg eső. Így az éjszakai hőmérséklet is folyamatosan kúszott felfelé. Az ominózus mérés napján elérte a 33°C-ot az esti állás, ami azt jelentette, hogy onnantól kezdve minden nap melegebb volt bent, mint az adott napi átlaghőmérséklet (egészen pontosan 35°C-ot mutatott a benti átlag). Aludni 25°C körül egészséges, szóval ez a +8°C beszédes lett, hiszen hőt leadni úgy nehezebb, hogyha az ember egyik oldala állandóan érintkezik egy ággyal. Mondjuk annyira nem lepett meg a dolog, mert évtizedek óta itt hőszaunázom a tavasztól őszig tartó időszakban. Kb április elején felveszek egy fürdőgatyát, és októberben, normális ruhára váltva leveszem azt. Ebben csak akkor teszek kivételt, ha Fannit már kínosan érinti ez a statikus outfitem vagy emberek közé kell mennem. Ilyenkor 2-3 hónapig rajzolni sem tudok a túl nagy hő és pára miatt, szóval ilyenkor inkább szekrényeket építek át, tatarozok, előkészítek más munkákat. Ám az idei év kicsit másmilyenre sikeredett. A hátregenerálódás kapcsán kialakított edzéstől és az egész napos állásból adódó izomfáradtság eleve melegebb érzetet okozott, de az esti 33°C betette a kaput és lágyabb hősokkot kaptam. Magasabb szívritmus, pihenésképtelenség, feszülő izmok és hasonlók. Miközben öndiagnosztizáltam magam az internetben, felfigyeltem arra, hogy törvényi szabályozás szerint, zárt térben maximum 31°C-ban lehet dolgoztatni a szellemi munkát végzőket… És én ugyan nem voltam zárt térben, mert minden ablak nyitva volt, hogy bentről kimenjen a 35-37°C, de úgy éreztem, hogy valószínűleg meghaladtam ezt az előírást.
Szóval úgy indultam neki a könyvírásnak, hogy máris le kellett állni.
a bé terv… az a zé terv
Kiköltöztünk a szobából egy pinceszerű, 13°C-kal hűvösebb raktárhelységbe! Ami nagyon jó lett volna, csak itt éppen semmi olyan dolog nem adott, amire a munkához, pihenéshez, alváshoz szükség lenne. A 24 m2-ről 7 m2-re vonulás hátránya, hogy ekkora területen kell megoldani a hálószoba, nappali, munkahely berendezését. Így egy tartalék heverőn és a nemrég frissített, és most a földre helyezett szivacsokon lett kialakítva az ágyunk. Mivel az állásra váltás miatt átépítettem a munkaasztalom (ami egyben a tévészekrény, a számítógép és a monitor bútorzata is), egy régebbi tartalék PC-t raktam össze. Ezt az új irodát két üzemen kívüli hűtőre telepítettem, amelyek érdekes módon pont megfelelő méretűek az egésznapos sztending ovésönhöz és esti földön üléshez. Szerencsére a monitor mérete kisebb, így nem vakulunk meg, amikor 2 méterről nézzük. Mivel bunkerlakó vagyok így szinte egész napokat tudok a sötétben ténykedéssel tölteni. Ez itt is adott lett, hiszen egy ablak van, az is elfüggönyözve, így a „környezet”, a képek, a növényeink, a szobrok, a bálányi infó, munkaanyag és eszköz hiánya annyira nem zavar (de). Még az is túlélhető, hogy a fürdő 35 lépcsővel és két emelettel arrébb található.
Ez a én, ahogy hidelesen műírok a kép kedvéért.
Meglepő módon a régi és újra beüzemelt gép is tudott valami tutit. Ezen még van mahjong és fekete macska játék, mindkettőnek rögeszmés csapatója vagyok. És az ezen futó windowson még egy régebbi word üzemel, amelybe egy a maiaknál sokkal jobb helyesírásellenőrzőt raktak. Net nincs, mert leárnyékol a bunker, így, amikor rákívánok Trámf elnök valami f*szságára vagy a magyar világbéketerv hogyanállása érdekel, akkor jó kirgiz vagy fülöp-szigeteki munkáshoz hasonlóan kimegyek a fényre, bolyongani kicsit a mobillal, hogy wifijelre találjak.
ami viszont rossz az új munkahelyen
Például a főnök szerintem full bolond. Napi 10 órás munkarendet követel meg, és csak akkor nem heti hét napon, ha valami isteni csoda hatására azon a héten „szerinte” rendben haladtak a dolgok. Ilyen persze soha nincs. 9:00-kor már mennie kell a gépnek, és egészen 19:00-ig maximum főzni, ebédelni meg ilyen szükségleteket végezni lehet elvonulni. Néha trükközöm, hogy amikor az írás pillanatnyi állását átmentem az anyagépre, vagy információk után kell kutatnom rajta vagy az emeleti könyvek között, akkor rá-rásandítok a TeTubára… vagy belehallgatok a Bolgár Gyuriba, hogy éppen mi miatt van éhséglázadás vidéken (ja, semmiért soha). A kafetéria jegyében kaptam el nem számolható, de legalább letölthető heti 3x2 óra fitnesz bérletet egy 30 pár fokos edzőteremben, közel az irodához... az emeleten.
videóvágás, jegyzetátnézés, nyomtatás és időbontás-tervezés egyszerre a hőkabinban
A nap fénypontja, amikor Dunának megyünk fürcsizni. Bár állandóan szól a kolerariadó és már ember nincs, aki értené, hogy az önkénymányzat vagy az állami ellenőrzőapparátus adja ki a riasztásokat, szerintem a víz minősége tűrhetőnek. Ahogy mondani szoktam, nem kell belőle inni és alá merülni, és akkor okésak vagyunk. Sőt, a part egyenesen tele van élettel! Nap végén, amikor érkezünk strandolni, még mindig láthatjuk az ott minket körülvevő természetet és varázslatos teremtményeit. Olyan hétköznapibb állatokat, mint a nyári szüneten lévő hordákat, vagy az audi- meg mercédeszkentaurokat, akik épphogy csak a vízbe nem parkolnak bele traktorjaikkal. Szerencsére a helyi lakosság díszpéldányaival nem kell találkoznunk, mert mi az ingyenműsor miatt eleve a kutyás strandra megyünk. Ott ellötyögünk kicsit, magunkba szíjjuk az urbanizáció aromáit, Fanni néha majdnem rálép egy fóka méretű döglött pontyra, majd indulunk haza. Összességében tök jó kikapcsolódás, ha valaki tudja, mit kell nézni és mit lehet találni a környéken. Például egy hónapig szüreteltük a fosókát, vadszilvát és faepret. Odafelé általában vadidegenek kutyáit simogatjuk, a vízben a hódpatkányokat („egyesek” szerint hódokat), jégmadarakat és zöld küllőket, visszafelé az ártéri rókákat, őzeket, fészkelő szürke gémeket szemlézzük.
Mindent összevetve, az új melóhelyen azért nehezebb dolgozni. Olyan, mint egy cella, és bár az eddigi is olyan volt, de az mégis autonóm köztársaságnak tűnő cella volt. És nem mellesleg 3x nagyobb méretű. Itt problémás felhalmozni az anyagokat, mindent kézre állítani, hogy ha írás közben úgy esik, egy méterrel arrébb vagy az internetben máris rá tudjak keresni az adatokra. Mindent fel-le rohangászásokkal kell koordinálni, minden biztonsági mentést és módosulást az állományban duplán át kell gondolni, mert két gép között és pendrive-okon keresztül megy az archiválás. Amikor az előadások felvételét kell vágom, azt csak a fenti gépen tudom megtenni, mert ott van hozzá program. A könyvhöz kellő képek, illusztrációk szintén ott vannak meg, nehogy kavarodás legyen. De munkálkodni, fogalmazni a meleg miatt megint csak lent tudok. Macerás.
Az írás kezdetekor a hátkör és a szükséges átépítések miatt, nomeg mert a nyári előadásokat be kellett iktatnom, már 2 hónapos csúszásban voltam. Erre jött ez az új helyzet, ami inkább az írás sebességére hat ki. Nem örülök neki. Most úgy néz ki, hogy augusztus és szeptember során változatlanul írni lesz szükséges. Reményeim szerint októberben már nem, és mellette el tudom indítani a korrektúrázást. Így talán a párhuzamos munkavégzéssel nyerhetek 2 hónapot és a kötetek decemberben megjelenhetnek. De addig még nagyon sok a tennivaló.
munka közben
és akkor még ott van az októberben induló előadás-sorozat
Remélhetőleg sokaknak, mert nagy erőkkel gyűjtöm az anyagokat hozzá. A téma az egyik kedvencem lesz: a klasszicizmus és romantika születésének háttértörténete. A francia forradalommal induló két művészeti stílus és korszak, és az ezeket megelőző különleges, pompeii és herculaneumi régészeti feltárás, amely nélkül nem alakulhattak volna ki. Természetesen a görög szobrászat és a római művészet ismertetésével, és az olyan, a klasszicizmusból és romantikából kialakuló utódirányzatok bemutatásával, mint a szecesszió és annak ágai. Ezt az ókori 700 évet, illetve a felvilágosodástól induló másik 300-at járom majd körül csupa trendi, új anyag bemutatásával.
Reméljük jó lesz és a könyv is elkészül addigra.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!