Tyáj, hát de mennyire nem szeretem a reklámozást! Tekintettel arra, hogy rajzolás terén a külföld felé fordulást tettem első helyre, sajnos muszáj több energiát beledarálni a netes jelenlétbe. Eredményességét tekintve szerintem naív dolog az egész, teljesen kizártnak tartom a működőképességét. De persze csinálni kell, hiszen rációra épülő társadalmunkban a romantikus mesemátka és csodavárás az egyik alapvető malter.
az Orwelli farm, ahol élünk!
Namármegint a keserűség… neméppen. Inkább az van, hogy a mai marketingre épült rendszerek szinte mindegyike tömegoptimalizált felület. Nem arra vannak fejlesztve, hogy a minőségi dolgoknak hírét vigyék, hanem csupán a nagyjából megfelelő, de tömeges termékeket a tömegek elé tudják citálni. Ez a - szerintem rossz értelemben vett - piacolás. A legtöbb felület úgy viselkedik, hogy már alapesetben ráfordítást igényel a "hirdetőtől", hogy termékét "MEGJELENÍTSE" egy szélesebb körnek, esetleg vásárlást generáljon. Érthetőbben fogalmazva, mára úgy viselkednek ezek a kommunikációs csatornák, hogy egyfajta tőkeszűrőn keresztül engedik csak az érvényesülést. Ráadásul úgy, hogy a netes üzleti modellek többsége az amerikai piacra született, ahol rengetegen használják ezeket és lényegesen több pénzből gazdálkodik a felhaszálói közeg. Ami ott érthető kapitalista verseny, amelyben a tömegfogyasztás jegyében a leginkább fogyasztott termék jár jól, addig a kis példányszámú, limitált, nagyon magas hozzáadott értékű piacokon ez a modell teljesen életképtelen. De most ez és csak ez van (a galériáknak, normál kereskedelemnek, a közvetlen vásárlásnak már mind leáldozott). "Szánni kell a megjelenésre", fizetni kell érte, különben senki sem fogja tudni, hogy vagy-e vagy sem.
A közvetítő platformok erre a megjelenési költségre játszanak, hiszen már alapesetben azt ajánlják fel, hogy alpfeladatukat csak plusz költésekért cserébe végzik. Számomra teljesen abszurd ez, hiszen eredetileg nem erről volt szó, és miközben közművé vált az internet (ami lényegében nem elválasztható az interneten belüli keresés lehetőségétől), valahogy egy pár monopolizált megastruktúrává alakult. Bármiféle kontroll nélkül. Pali szól a TeTubán, hírlevélben, fb-on, instán, távírón, galambok bokáin, hogy készített egy új rajzot… de mivel nem költött el kellően sokat ezen platformok profitjája, így a platformok 'nem releváns' tartalomként jelölik híradásait. Még az sem érdekes, hogy ilyenkor tartalmat állít elő a csatornáknak. Hiszen nem szokás gondolkodni azon, hogy miközben a TeTuba csak egy eszköz az audiovizuális tartalmak közvetítésére, mégis úgy csüngünk rajta, mint egy kábeltévé szolgáltatón, a sok egyénre szabható adásával. Amikor pénzt kérnek a csatornák, akkor a felhasználóktól a közvetítésért és elérésért kérnek. De a másik oldalon, már mint megjelenítőkként szintén pénzt kérnek a nézőktől, hivatkozva arra, hogy ők tartalmat közvetítenek.
Régen volt a honlap, az volt a legfontosabb eleme a megjelenésnek, azon keresztül lehetett kapcsolatba lépni valakivel vagy valamilyen témával. Voltak normális blogok, ahol az kommunikált, akinek a lapján futott a blog. Ott, a posztok alatti 'hozzászólások' részben lehetet vele beszélgetni. Elérhető volt a mailcímén keresztül. De mára az internet átköltözött a fb-ba és kapcsolt felületeibe (insta), valamint a működés szempontjából lényeges Gókelre. És innentől kezdődően minden tevékenység lényegében e két cég koordinálása és engedélyei szerint működik. Csinálhat bárki bármilyen minőséget, az nem fog eljutni senkihez, ha nem "emeli ki" érdekei és pénzügyi lehetőségeihez mérten. Van lehetőség arra is, hogy a rendszeren kívülről ( :DDDD ) kapjon hírt a közönség. Például tévétársaságok, rádiók, újságok, a hagyományos média keretein belül. Csak éppenséggel ők is azon dolgoznak, hogy a netes rendszerekben is eredményesen működjenek, és ezért ők is öntik a pénzt a csatornákba, hogy az ő tartalmaik meg tudjanak jelenni.
Pali szól egy kiállításról a Magyar Közöny újság szerkesztőségének, a meghívó és VIP tárlatvezetés mellé küld pogit és láfiesztát meg egy meleg ölelést. Ekkor a Közöny informatikása megnézi Pali felületeit, hogy vajon elég közösségi, felépített brand-e a Pál vagy sem. Hiszen ők is érdekorientáltak, mérlegelniük kell, hogy ha tartalmat gyártanak Paliból, akkor az milyen 'minőség' lesz. Nekik sem mindegy, hogy mennyien fogják megnézni, olvasni, megosztani, átmásolni, linkelni, komázni, kattintani, toppantani, perdíteni, csurrantani a már saját tartalmukat. Így fordul elő, hogy ha Pali saját nevére keres (inkognító módban) megannyi kiálíltás, előadás, könyvek írása és számos rajz után még mindig a Henkel honlapjára vezet a leggyakoribb találat. Tizenvalahányév után… méghozzá úgy, hogy a Henkel pályázat után csinált szinte minden szakmai dolgot, és mégis a pályája elején tart az algoritmus. (A történetben szereplő Pali akár én is lehetnék. :)
Na mindegy. Vissza a kályhához! Megint mehet a blogolás, a hírlevelezés, a fb, mehet az insta. Mindezekhez 8-12 féle méretszabványban vagdosni a képeket, mert minden felület más tördelést és beállításokat használ. A rajzolás folyamán a szüneteket leszámítva mindent videózni, akciókamerázni és fotózni kell, mert nem maga a kép az érdekes, hanem a sok-sok-sok-sok bizonyíték arról, hogy készül valami kép (gondolom ez lehet az a hippi-urbánista valami, az a 'fló', vagy mi). Van olyan, hogy egy 7 óra alatt elkészülő rajzról 6 napon át megy a posztolás. Kisregény születik az érzésekről, melyeket a '6 nap alatt átéltem, amíg rajzoltam'. Mehet sztori instára meg fb-ra, amiben azért sírok, mert belefájdult a kezem az eszméletlen munkába. Színesíthetem a képeket egy-egy hamburgerezős, a közönségemmel azonosuló cselekedetemmel. Készülhet frissítés arról, hogy éppen például az 5. napi lefotózást csinálom a 4 napja elkészült rajzról… miközben 3 havonta viszem egyben az összes addigi rajzot digitalizálni. Hiszen ott pár óra alatt levilágítják a 12 négyzetmétert, és nekem így már csak pár nap lesz az összeset cafatokra szabni és az internetbe feltöltéskompatibilissé tenni. És kommentelem majd hozzá, hogy deszépen sikerült az 5. napi fotó, nagyon sok munka volt vele. 12 szív instán, 3 szív fb-n, Pali is tovább szív, az 5. nap után jön a 6. nap illúziókeltés. A sorok között pedig elhomályosul a minőség, mert ezt a fajta csillámporolást nyomja a grafitvak, a vizualitásdebil, az absztrakt művész, meg mindenki.
Dehát ez a tartalom. Nekem heti 12-14 óra tartalomelőállítás, miközben 10 óra hetente csak az edzés is, hogy a huzamosabb rajzolást lehessen bírni. Eddig ezt a 12-14 órát értelmes dolgokra szántam, mint például kutatásra vagy a kiállítások szervezésére, előkészítésére, eszközök fejlesztésére, keretezésre. De ez van hát, most a farmbéli életre megy.
beárazott életérzés és barát adagok
Amikor ez a téma szóbakerül, mindig megkapom kritikának, hogy hátdehát ezt csinálja mindenki. Hiszen, és már sorolják is a külön-külön rajongott 2-3 csatornát gasztronómiáról, edzésről (bocsánat! ÉLETMÓDRÓL), barkács vonalról. Ha alaposabban megnézzük ezeket a csatornákat (mindegy milyenek, a lényeg, hogy valamilyen féle és nagyjából jobb minőségű tartalmat állítanak elő), akkor látható, hogy ezek többfős vállalkozások, melyek mímelik az egy főszereplős brandeket. Az ilyen csatornákat legalább 4-5 fő készíti és tálalja majdnem úgy, mintha "a különleges ember" az otthonában másra sem vágyna, mint teljesen ingyen mások szórakoztatására. Sémákat használnak, például mindig 7-10 perc között készül el egy kínai kaja, hiába említik többször a videóban, hogy amúgy az 2 óra. Egyszerűnek tűnik minden, pikk-pakk készíthetőnek, hiszen 7 perc alatt bemutatható. Csak hagyma, gyömbér, csirkemell, és egy 2300 dolláros szójaszósz extraktum kell hozzá. A szakács is úgy dolgozik, hogy már annyira jó, hogy rossz nézni, mert neki is fáj, hogy líráznia kell a fokhagyma zúzott-darabolt aprózásáról. DE MINEK?! Sírja magában, és ez bizony elcsíphető a mozdulataiban, ha a szemlélő néző főzött már párszor. A rendszeres tartalomgyártás kényszere azt is hozza, hogy 7-10 perces gasztrokalandokból kell legalább heti három. Azaz évente legalább 156 alaprecept. És bizony sokszor nincs ennyi recept egy tájegységről, hiszen főleg az idényszerűség és a lehetőségek adják az ételek variációit.
Az ilyen netre optimalizált csatornák felemelkednek, majd elolvadnak. Aztán jön valaki jobbantudja ember és újra feldolgozza ugyanazokat a recepteket, de már más cicomák között. Ad egy pici újítást mindenhez, melyek - alapreceptek lévén - biztosan feleslegesek és nincs sok értelmük. Csak beszélni lehet róluk, mondjuk úgy, hogy 'magyaros gulyás, egy pici csavarral', és máris szülik a kezdő háziasszonyok a szójás vagy dizsoni mustáros gulyásokat.
Rosszabb esetben mindenki ingyenmunkája és szabadideje vész oda egy ilyen fellobbanásban. Jellemzően azért sikeresebbek, mert sok formában sokféle tartalommá alakíthatók, így instán, fb-on, TeTubán simán hozzák a kedveléseket. Közepes esetben a kiépíthető "népszerűséget" ideig-óráig ki lehet használni, születik egy szakácskönyv a videókban látható és alattuk részletesen leírt (!) receptekből. A csúcson még instant, házhoz rendelhető ételkísérletező startup termékek reklámozása is belefér. Mer' az má' a valami! Aztán az egész kifullad. A frissesség merevséggé alakul és elfogy a recept. Mint ahogy leszállunk a repülőről és az adott útra kapott és mellénk ült barát-adagunk nyom nélkül felszívódik életünkből.
Hiába na! Szórakoztatóipar lett az egész világ. Versenyezni kell a tömeg kegyéért… bár a tömegnek lövése sincs arról, hogy mit csinál, hiszen a tömeg nem rendelkezik értelemmel. Az csak úgy magában van és hömpölyög. Az egyén, na az tudna észlelni, csak éppen akarva-akaratlanul leadta minden jogát a szabad megismerésről. Inkább a csatornákban bízik, azokon keresztül szerez ismereteket a világról. És ha éppen MiniSátán beszél minden tartalom előtt a TeTubán, akkor a kíváncsi egyén majd maximum ráfizet valahogy, hogy zavartalanul nézhesse a lepkék titkos párzását.
ne légy tömeg! légy valaki!
Pali esetében úgy tudod ezt megvalósítani, hogy ha még nem tetted, akkor például feliratkozol a gellerfipal.com hírlevelére (a poszt alján vagy jobb fölül, függően attól, hogy min olvasod ezeket a sorokat), mert nem mindenről kapsz hírt a fb-on. Merthogy hiába linkelem be oda a posztokat, 1:8-hoz az esély, hogy a fb oldalamat követő majd tényleg látja a posztot (tehát 87,5%, hogy nem fogja). Akkor is kétséges lenne a dolog, ha fizetnék, szóval ezért nem fizetek. Viszont hírlevelekben egyszerre 1-2 friss blogbejegyzésről adok hírt és mellé még pár tuti videót is ajánlok a Tubáról, amelyek szerintem kulturális szempontból különlegesek és érdekfeszítők.
De az is jó, ha instán kezdesz a követésembe! Sőt, ha másokat is erre buzdítasz! Ott maradéktalanul élvezhető a rajzonkénti 6-7 napos illúzió egy olyan alacsony felbontásban, amely biztosan tetszeni fog, hiszen annyira kontrasztos képet fog adni. Persze, nem biztos, hogy ott minden érdekességgel találkozol majd, hiszen ezért ott is fizetnem kellene...
Ha pedig új rajzokat szeretnél látni, akkor a legjobb, ha időnként ellátogatsz a honlapomra (ide). Ugyanis minden ide kerül fel elsőként, itt előbb látható minden rajz és poszt. A blogban tervezem, hogy bővebben írok majd egy-egy rajzról, de sajnos nem tudom rávenni a Gókelt, hogy értesítsen, ha frissül a honlapom… bár erre is lehetne költeni.
Szóval, ha gondolod, ajánld másoknak is honlapom, blogom, munkáim. Ha tetszik, akkor a posztok alatti kék gombbal oszd meg facebookon az olvasottakat. Csak ennyiből lehet építkezni és ez nagy segítség, előre is köszönöm!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!