Van a kiállításon egy kép, mely mellett eléggé elmentek az érdeklődők, és utána jártam, hogy mi lehet az oka a dolognak.
Ez a kép a The 3rd Orange, melyről ezen a linken már írtam bővebben, de egy fontosabb szempontot eddig nem meséltem róla.
Az, hogy ez a kép is kikerült a kiállításra, az azért lett, mert - ahogy írtam a posztban - régen többször kaptam azt a véleményt rajzaimról, hogy „nagyon érdekesek, látszik rajtuk Csernus és Sándorfi festészetének hatása”.
nesze neked festészet!
Én ezen teljesen lefagytam, mert számomra teljesen egyértelmű volt, hogy Csernus és Sándorfi festők, én meg rajzoló vagyok, és rajzaimat az ő festményeikkel ilyen értelemben összevetni teljesen értelmetlen dolog. Mintha azt mondanánk egy iskolabuszra, hogy látszik rajta a bányászdömper hatása… mert kerekei vannak, kaszni burkolja és lehet benne brummogni vezetés közben?
Ennek apropójára készült a The 3rd Orange, mely egy Sándorfi festmény 1:1-es átrajzolása, de annyi csavarral ugye, hogy a ’festményre’ ráragasztottam egy kis cédulán még egy, grafikus képű narancsot.
nesze nekem túlkomplikálás!
Ahogy most a visszajelzésekből kiderült, nem vette észre senki, hogy mi a lényege ennek a fricskának, hogy a kiállításon szereplő 2 (amúgy 4) narancs közötti különbség maga a rajz és a festmény közötti különbség.
Az Utolsó narancsos kép háttértörténete ezen a linken olvasható még.
Első csavar: A rajzban főleg formát ábrázolunk, azaz a színeknek nincs olyan nagy jelentősége (harmadlagosak). Mivel főleg a fény visszaverődése jelenik meg tónusokkal. Persze, van súlya a színnek is, például a narancssárgát szinte nem, vagy csak macerásan lehet rajzolni tónusértéke miatt.
A festészetben viszont a forma az, ami harmadlagos, hiszen ott a színek adják azt az összhatást, melyre az agy elhiszi a látványt. A forma ott is szerepet kap, de nem olyan súlyosan, mint a szürke világban. Ezért nem az eszközök precizitása miatt, hanem a formahűség okán élesebbek amúgy a rajzok, mint a festmények.
Második csavar: Mivel vesszőparipám, hogy a rajz jobb vagy minimum egyenrangú a festészettel, így a festmény átrajzolásánál már eleve látványosabbá tettem a képet rajzi eszközökkel. Kicsi kontraszt itt, kicsi tónuseltolás ott, picit más kontúrok és kompozíció és kész.
Azaz, egy festmény lerajzolva rosszabb hatást kelt, mint megrajzolva egy külön képnek. (Ezért sem érdemes egy szinten festményekről rajz másolatokat készíteni.)
Harmadik csavar: Ha valamit látunk színesben, mondjuk egy festményen, akkor arról emlékeink alapján összeáll, hogy mi lehet az, milyen az illata, tapintása, stb. De ha megfosztjuk a képtől a színeit, akkor egyből homályba futunk vele. A rajz viszont sohasem látott dolgokat tud ábrázolni úgy, hogy - a forma, textúra bemutatása miatt - megértsük, milyen lehetne az a dolog, ha létezne, ha láttuk volna már.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!