A sok teljesen értelmetlen egyetemen oktatott tárgy között azért volt érdekes is. Mindig örömmel gondolok vissza például a kultúratörténet órákra, amik az évek alatt fokozatosan metamorfolizálódtak tematikájukat illetőleg, de a vége felé már egész érdekes dolgokról is szó esett. 

Ilyen volt, amikor a sci-fi rajongó óraadó belement a jövőkutatás és a tudományos-fantasztikus témák szerepébe. Abba, hogy a jövőt elképzelni és abban az örök emberi természet sajátos történeteit belehelyezni nem is akkora butaság, mint a sci-fit nem szeretők legtöbbször vélik.

De most nem a hallgatói éveken nosztalgiázni ragadtam billentyűzetet, hanem egy régebbi vonal elmesélése kedvéért.
A sci-fi filmeknek volt és van egy másik szerepe is művészeti ténykedésemben. 
Páran tudják rólam, hogy az első dolog, amit lerajzoltam, az egy olyan akciófigura volt, amit még kis koromban, 10-11 évesen kaptam.
Egy külföldi utazás alkalmával Jesoloban kb 37.000.000 líráért ( :) ) kaptam egy Bolygó neve Halál figurát, ahogy bátyám is egy másikat. Hamar, még ott megindult a belső kereskedelem, hogy végül mind a kettő az enyém lehessen, és olyannyira látszott rajtam a figurák iránti azonnali függőségem, hogy végül kaptam egy 2. darabot is.

Pár év múlva aztán Bybione-ban nyaraltunk és a megérkezés éjszakáján az első dolgom volt játékboltot keresni, és belevetni magam a további figurákba. És ekkor kaptam meg azt a 4. figurát (mivel ekkorra már bátyámét megüzleteltem magamnak), ami a legkülönlegesebb számomra. 
Ezt:

Szerelmünk odáig jutott, hogy újra és újra megnéztem az Alien - akkor még csak - trilógiát, majd sorban minden sci-fit, és horrort, elbűvölt a sohasem látott karakterek kidolgozottsága és elhatároztam, hogy trükkmester szeretnék lenni. Ilyen figurákon, maszkokon dolgozni nagy eposzoknál. Maximálisan kidolgozni a részleteket, az élőbbnél is élőbbé tenni a nem létezőt, varázsolni a látványt.
Elkezdtem modellezni, kipakoltam könyves polcaimról mindent és a fakkokba filmek jeleneteit kezdtem beépíteni G.I.Joe figurákból, akciófigurákból és természetesen hungarocellből, fából, barkácshulladékokból. Pl az alienek nyála hajzseléből készült, aminek hatására napokig émelyítő gyümölcsillat uralkodott a szobámban.

Ám hamar elfogytak a polcok és rájöttem, hogy ez a modellezés még eléggé korai, illetve véges is, mert amint elkészül egy jelenet, a project le is zárulhat szépen. 
Úgyhogy beszüntettem a dolgot.

Újabb pár év telt el, és jött is a váltás! Egy Cinema magazinban láttam egy cikket az akkor készülő A függetlenség napjáról. A szöveg annyira nem is érdekes - bár mai fejjel olvasva elég tanulságos -, inkább a képek gyakoroltak rám nagy hatást. Ugyanis volt egy rész, amiben a filmbeli űrlények tervrajzát és a modelljeiket lehetett látni. Pont, amire rápörögtem anno. Néztem a rajzot órákig, majd másnap megint, szintén órákig, és kitaláltam, hogy én is akarok olyat rajzolni! Persze, nem azt a figurát, és nem is újat kitalálni, hanem mondjuk… és a polcra pillantva megláttam a 4. alient. HANEM MONDJUK AZT! 
És így történt meg, hogy az első tanulmányrajz, amit készítettem az egy alien játékfigura lett.

Pali

beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!

kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!