(Hosszú ideje (már több, mint egy hónapja, tejóég!) nem jelentkeztem, mert egyfelől a nyár túlpörgette magát és ennél fogva kicsit le kellett állni, át kellett ütemezni a dolgokat, másfelől pedig volt számos, de külső szemlélőknek teljesen unalmas tennivaló.) Ezt zárójelbe tettem, mert Fanni szerint túl sokszor írom ezt és szerinte unalmas.
pályázatok jönnek és pályázatok mennek
Mindenkinek van valami káros vagy rossz szenvedélye. Van, aki gyógyszerre iszik, van, aki homeopátiás vízre költ, van, aki beszalad a házba, amikor fogamzásgátlóval kevert mérget permetelnek az utasszállítók, van, aki a bolondok adóját, a lottót favorizálja. Én képzőművészeti pályázatokra nevezek be!
Persze tudható már a pályázat zárásakor megjelenő „174.599 alkotás érkezett 3 bolygóról és összesen 341 országból” kiírásból, hogy bizony, ennek semmi értelme sem volt. Miért? Mert nem lehet 3-5 kategória esetén ilyen mennyiségből választani. Főleg, amikor több alágazat egy főágazatban indulhat.
De valahogy mindig rámegyek az ilyenekre. Mondhatni ez az én káPszerem.
És mikor viszonylag váratlanul, ad hoc átnézem a spam mappámat, akkor látom a mailt, hogy sajnos nem jutott tovább, de nézze meg a műveket, melyek igen. És ilyenkor - jön a 2. káros szenvedély: megnézem azokat… és valami éktelen tragédiát látok. Van, aki egy szőnyeggel lett jobb, melyet az utcára kirakott, van, aki 392db lufival, van, aki filmjével, melyben 3,5 percig alkoholos tűfilccel vonalakat huzogat acid-punk horrorzenére, de a kedvencem, hogy van, aki azzal ütött ki, hogy 22, egyszer használatos sminkkendőt lógatott ki egymás mellé.
Érdemes ránézni a munkákra: ide kattintva.
Lehet, hogy nekem is váltanom kéne. Lehet, hogy nekem is a művészet új útjait kellene keresnem és lecserélni Fannit 3 másik csajra, egy csík katira (mefedron, azaz 4-metilmetkatinon, drogfajta) egy tasak ilonkára (ketamin, lónyugtató) és egy kupica dzsinára (gamma-hidroxibutirát, randidrog, de szerintem egy ponton összefügghet a Pokemon-Go űzésével is), hogy érezzem a trendit a fílingben és tudjak alkotni.
A technika már meg is van, én papírral fogok ceruzahegyre rajzolni. Mennyire király már! Beárazom egymillióra (euró) és csá.
Viccet félretéve, nehéz ezekről a dolgokról (műalkotások) mit mondani, de lassan arra jutok, hogy van egy párhuzamos valóság (Magyarországon több is!), és néha átlátunk ebbe, és ott ez a művészet. Persze, a mi dimenziókban ezek változatlanul csak rákent taknyok lehetnének a Fabergé tojásokon, de abban a világban ez a művészet.
de van néha olyan, hogy bejutottam a rajztriennáléra!
Igen! Tényleg. Az idei 3. országos rajztriennálén a Morpheus is ki lesz állítva. Tegnap jött az értesítés róla, hogy beválogatták a rajzom. Izgultam kicsit, hogy jelenthet e problémát, hogy a 70x100cm-es mérethatárt TALÁN átlépi az én 100x150cm-em, de mivel ez csak a szállítás kitétele volt, így meg lehetett oldani, hogy mégis működjön a dolog. Aki most meglepődik, hogy nem csak biennálé van, annak mondanám, hogy a biennálé lett triennálé.
Szóval november 19-én megnyitó Salgótarjánban a Dornyay Béla Múzeumban!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!