De elkészült a könyv. Már mondjuk napok óta, csak ellenőrzések folytak. Mostmár nyugodtan hátradőlhetek, és várhatom, hogy a korrektor mikor hív fel sírva!
365.700 karakter, de még ez nem a végleges szám. Hawkingot azért lekörözi. :) És csak 160-szor szerepel benne az isten szó, 49-szer meg a realizmus valamilyen formában. És úgy egyszer sem, hogy mondjuk „isteni realizmus”. Hát hiába, a történeti rész adva vagyon, azon sokat nem lehetett mit módosítani.
Most, hogy újra találkoztunk - billentyűzet nélkül, csak ketten -, Fanni kérdezte, hogy mi a top legjobb és legrosszabb dolog a könyvírásban, és gondoltam ide is megírom. Kinyíllott a pitypang! A jó az, hogy segít egységesíteni, rendszerezni a gondolatokat, amik azért sok év alatt eléggé kuszává lettek. A téma eleve átfogó, és más, ha egyben lehet kezelni, és úgy következtetni. Bizonyos összefüggésekre nem figyeltem fel én sem, amikor valamilyen részletében beszéltem vagy foglalkoztam egy-egy témával. Így, egyben viszont jobban kijön, hogy például mennyire nem hosszú az emberi kultúratörténet és történelem. Hogy a tudományos fejlődés milyen kis semmi, ha a korát vesszük.
A nyelvi dolgok szintén meglepően működnek írásban. Gépelni folyamatosan 12 órákban segít, hogy tényleg lényeges mondanivalókat alkosson a beszélő, és ne dúsítson. Hogy mondjuk vissza legyenek egyszerűsítve az alanyok a mondatokban. Mert nem lehet pontosan körüljárni bizonyos dolgokat, írásban nem fér bele azok leírása. Egyszerűbb formában, pár szóban kell megadni ezeknek a valamiknek a meghatározását. Ez azért probléma is, mert a (szép)irodalom pont erről a dúsításról szól, illetve, hogy az egyszerűsítés sokszor a jelentést is haikuzza. Leírásokat alkalmaz, hogy a fantáziát pörgesse, közben meg megköti a képeket. Általában ehhez az egyszerűbb leíráshoz vannak inkább hozzászokva az olvasók, szóval nekik talán nehezebb lesz olvasni a könyvet. Node, majd meglátjuk.
viszont akadtak érdekes és meglepő pillanatok is
Egy ideje foglalkozom a realizmussal, és nagyon meg is lepett, amikor az adatok visszaelleőrzésekor azzal kellett szembesülnöm, hogy mennyi mindent máshogy, de leginkább sehogy sem tanítottak. A történelmi összefüggések terén, még hírből sem lehet hallani fontos részletekről. Mintha lemaradt volna mindenki 52 lépéssel az aktuális ismeretek világában. Oktatási szinten. És ez elég nagy gond, mert az oktatásban eltöltött évek után már nem nagyon foglalkozik ilyen kérdésekkel senki. Bőven megutáltatják vele a régmúltat, mire felnő. A végére már egyenesen összeesküvés-elméletként kezdtem szemlélni a helyzetet, hiszen az tényleg nem normális, hogy történt valami, és annak egy nagyon visszabutított és részdarabkáját ismerik sokan, mint egészet. Főleg a mai világban, amikor mindenki nagyondetudja a tutit, és vérre menő harc megy szöszmösz apróságokon. Hogy kamu-e az a kép, amit igaznak vélünk a múltat illetően? No, hát például ilyesmikről írtam.
A másik, ami fura volt, hogy kiemelt témákban járatos egyének, akikre szakértőként tekintenek a társadalmak, szerintem nem teljesen értik azt, amiről beszélnek. Amikor a tér és idő összefüggéseiről soroltam a sorokat (mert ezt a témát IS érintem), akkor többször is rákerestem az aktuális megállapításokra. És olyan ömlengős észosztásokra találtam, hogy az csak na! Embereket kérdeznek a tér és idő témakörében a fizika, természettudományok teréről, és ők meg hadoválnak össze-vissza. Tisztelet a kivételnek, de olyan komplikáltan és bonyolultan válaszolnak a kérdésekre, hogy kizártnak tartom, hogy maguk értenék válaszaikat. El tudják mondani a valahol olvasottakat, kikutatottakat, de azzal, hogy átfordítani, vagy máshogyan megfogalmazni már nem képesek, nekem azt sugallják, hogy nem értik a témát. Tudják, de nem értik. Ugyanis mindenki valahogy el próbálja képzelni a teret és az időt - főleg a kvantumfizika és az asztrofizika szintjén -, és senkinek sem tűnik fel, hogy pont azért nem kerülnek hozzá közelebb, mert próbálják elképzelni. Volt is vitám ezen a területen olyanokkal, akik a keresztkérdéseimre mindvégig azzal jöttek, hogy megismételték a korábbi mondataikat. Csupa fizikai kifejezéssel, jelöléssel és ákombákommal. Ezek persze úgy is vannak, csak a tudomány nyelvén. De ha nem képletekben kell elmondani a lényeget, akkor megállt a tudományuk. Szívesen lelődözném a poénokat, de nem tudom, mert ezekről amúgy oldalak szólnak.
A harmadik sokkolódás a nyelv terén ért. Na nem az, hogy egy idő után már a rádióban hallott szövegeket kezdtem javítgatni, vagy az egyik valóságsóban elhangzó nyelvi hibákon anyáztam. Ez is humoros volt, de most inkább arra szeretnék utalni, hogy teljesen tök fölösleges volt irodalom és nyelvtan órákra járni. Ez nem ilyen sulikibeszélő-világfájdalom poszt, csak szeretném érzékeltetni, hogy mennyire kevés a közoktatás. Érettségi tantárgy volt mind a kettő, de hogy minek? Avítt szar az egész, amit anno tanítottak, az irodalmi nyelvből meg maximum a vámpírosregény-színvonalú szövegek értelmezését lehetett felszívni. A hosszú mondatok para! Hogy a nyelv egy sokkal összetettebb dolog, mint egy mindennapos eszköz? Naná! De alig használják így páran. A korrektorom, mikor megkerestem és átküldtem pár oldalt, ujjongva írt vissza, hogy mennyire örül, hogy összetett alanyokat és bővített állítmányokat írok, és hogy meghaladja a szókészlet az 500 szót, mert mostanság ilyenekkel nem nagyon szokott találkozni.
A részletesség pont azért fontos, mert így az egyik beszélő tematizálni tudja a másik olvasó gondolatait. És ez nem a bővítés-egyszerűsítés szitu, amiről előbb írtam. Egyszerűsítéssel együtt marad bő a téma. De közben az irodalmi nyelv is teljesen rossz - szerintem. Mert az meg a másik véglet. Több írásba is beleolvastam még a sajátom elkezdése előtt, és érthetetlenül hülyeségnek találom néhány top író szövegformálását. Most lendüljünk túl azon, hogy első könyv meg, beleugatolok más SZAKMÁJÁBA. De tényleg rossz sok agyonsztárolt sztár sztárstílusa. És itt nem az időjárásjelentő nő könyvére (Amikor eljött a dér) vagy a focikommentátor meseregényére (Szotyi, az elgurult labda), vagy egy műsorvezető élettörténetéről szóló könyvre gondolok (Buci, Balázs, Én - személyiségek zavarában). Ájuldozós, sálas írókról van szó, akik fájdalmasan terjengő sorokban gépelnek a semmiről. Nem kell ehhez irodalmi Nobel, hogy észre lehessen venni. Elég, ha valakinek drága az ideje és 40 sorból kell bemérnie, hogy elolvas-e valamit vagy sem. Kötött keretekben próbálnak határokat tágítani, és kicsit öncélúvá válik az egész, amit csinálnak. Mintha az Aranyember első oldalát kellene 50x elolvasni, egymás után, majd véget érne a regény. Saját szakmámból pontosan tudom, hogy lényeges mondandó, témaválasztás nélkül nincs értelme akármilyen gyönyörű művészetnek sem.
Úgyhogy, remélem nem fogok csalódást okozni.
persze, ami egyszer kész, az valójában sohasem
És ez most is így van. Amint elkészült az anyag, és kezdtem előkorrektúrázni, hát nem egyből 26 új ötletem támadt? De! Az az érzésem alakult ki, hogy valami hiányzik még a könyvből.
Úgyhogy grátiszból írok pár sort hozzá. Tudom, tudom, hogy ez általános jelenség, és szinte mindenki így látja, aki hosszan dolgozott egy íráson. Nem volt egyszerű összerakni az anyagot úgy, hogy az egységes maradjon, ne csapjon bele túl sok témakörbe és részbe, valamint - remélhetőleg - érdekes is legyen. De mégis szükséges 3 plusz kitekintést beletenni, így ez majd még hozzájön a 365.700-hoz.
A realizmus előadások alkalmával, az utolsó 3 órában (1 alkalom 3 óra) a „Miért nem lesz művészet 20 év múlva?!” a téma. És ez a plusz pár oldal azért is szükséges, mert nagyon akartam olyen véget kreálni a könyvnek, mint az előadásoknál szokott lenni. Olyan depiset. Szerencsére sokkal másabb lett eleve a könyv zárása, de nem elég konkrét, ezért írok még hozzá egy kicsit. Pátosz, nyálka, szirup és egyéb ragacsoktól mentes már így a történet, de valami kompaktabb véget kell kerítenem a dolgoknak. Persze biztos, hogy néhányaknak ez is sok lesz, de azzal meg nem tudok mit kezdeni, és nem is kell. Majd jól nemolvassák el, azt kész.
Úgyhogy december elején megjelenés! A nyomdától függ, de kb 10-e körül.
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!