Azért van ennek a képeladás-szponzori program dolognak egy eléggé nyomasztó vetülete is.
A minap kaptam egy posztot a személyes Facebook hírfolyamomba, amiben egykori matektanárnőm írt arról, hogy megtalálta - az aznap pont - 10 évvel az előtti kiállításom meghívóját a fiókjában (ezt a kiállítást amúgy ő nyitotta meg). Nagyon meglepődtem, mert nekem ezek egyáltalán nem maradnak meg, csak hosszas gondolkodás után jutnak eszembe így, dátum szerűen a dolgok. De arra jó volt, hogy felpattanjak a szentivasútra, és belegondoljak a 10 évbe...
hahahaha, dehogyis! Nem szoktam szentimentáliskodni, mert ennél progresszívabb vagyok. De tényleg elgondolkodtam. Ugyanis nem nagyon mennek el a rajzok, amik egyfelől egy marketing probléma miatt lehetnek (amire nem térnék most ki, inkább dolgozok rajta :) ), másfelől azért sohasem árt elgondolkodni azon, hogy van e értelme egyáltalán csinálni ezeket (ilyenkor a mecénások, gyűjtők, stb rendre kiborulnak, hogy megingott a hite a művésznek, nem lesz több kép, oda a befektetés! :DDD ). Mert ez egy nagyon izgi dolog, művészetet csinálni, de ahhoz picit összetett és költséges lett 10 év alatt, hogy totál veszteségesen lehessen csinálni.
Ugyanis szétforgácsolódik az ember benne. Lemerül fizikálisan és agyban is (kicsit). Minden nap 2 óra edzés (kardió és erőnléti), hogy ne fáradjon el a hát és a karok is bírják a 8 órányi vízszintes tartást. Aztán 10-15 napra előre tudni, hogy hogyan fog felépülni a rajz, határidőket pedig tartani, különben késés van. Ez akkor érdekes, ha egy kiállítás jön a képbe, annak esetében előre 3-6 hónapot meg kell tervezni. Éspersze, mindezt előfinanszírozni (ami a gyakorlatban inkább elő-lemondani bizonyos dolgokról, hogy erre legyen keret) nem egyszerű. Amúgy 8 óra rajz után az ember minden apró lényegtelenségnek örül. Nem kell semmire sem koncentrálni, végre lehet mozogni kicsit és érezhető a kellemes elégedettség, hogy valamit csináltál aznap.
De lefárad anyagiakban is. Mivel figurálisan, realistán rajzolni, festeni költséges buli. Sok időbe telik, anyagköltsége is van, és mindezt vállalkozó szellemben, előre kell finanszírozni. Nem figurális képeket egyszerű csinálni - hisz nincs mihez referálnia a látványnak, csak szinte az aktuális marketingblabla megy. Azok gyorsan készülnek, nem kell hozzá drága hozzáadott érték (azaz tudás), nem kell hozzá szinte semmi technikai tudás (pl mindegy, hogy 1-5-10 év múlva a "műalkotás" egyben lesz e még)...
Szóval azon tűnődtem, és az nyomaszt kicsit, hogy olyan így rajzolni, ilyen stílusban, ilyen összetettséggel, ilyen technikai tudással, ami van, mint a Mensa tagság. Jó hogy van, én eddig is tisztában voltam a képességeimmel, de a világon senkit sem érdekel annyira, hogy figyelembe vegye, értékelje. Kb súlytalan.
Az ÁLDÓJÁT, és egy MEG NEM ÉRTETT művész vagyok!!!
Pali
beleolvasnál korábbi posztjaimba? akkor KATTINTS IDE!
kövess facebookon és instán, mert ezek is vannak!